32 éve dolgozik a szakképzésben, oktatói és szakértői feladatokat is ellát Szaffenauer József, a PSZC Pollack Mihály Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiumának általános igazgatóhelyettese és mesterpedagógusa. Iskolai munkája mellett építészmérnökként is tevékenykedik. Nevéhez fűződik az 5. és a 25. pécsi Nemzetközi Építész Diákkonferencia megszervezése. Szaffenauer József munkáját a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Baranya Megyei Szakképzési Díjjal ismerte el.

– Milyen kihívásokkal szembesül ma a munkájában a szakképzést illetően?

– Véleményem szerint jelentős probléma, hogy a duális képzésben nagyon nehezen fogadják el a cégek azt, hogy részükről is markáns közreműködésre van szükség az utánpótlás kinevelésében. Mindenki már kész szakmunkást, hadra fogható, professzionális felkészültségű felnőtt munkavállalót vár, miközben a végzett szakmunkásaink 17 éves diákok, minimális tapasztalattal. Külföldön a cégek a munkavállalót tekintik a legnagyobb értéknek, ezért jelentősen és tudatosan szervezik az utánpótlás-nevelés érdekében a cégek felépítését. Azért is nehéz az utánpótlás-nevelés kérdése, mert mindenki a munkaerőpiacról jön és ha valakit az évek során kinevelnek, akkor a jobb fizetés érdekében végzés után elmehet, akár külföldre is. Nagyon nehéz elfogadtatni, tudomásul venni, hogy a cég pénzt és időt fektet egy diákba és amikor az végzett, máshol keresi a megélhetését. Magyarországon nagyon nehéz megvalósítani, hogy megfelelően megfizessék a pályakezdőt, de a 20 éves tapasztalattal rendelkező munkavállalót is.

– Képzőintézményként miként tudnak ebben a folyamatban jól megfelelni? Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy változzon a szemlélet?

– Például van egy igen jó kezdeményezésünk, a néhány évvel ezelőtt létrejött Építőipari Technológiai Klaszter, amelynek a tagjaival kiváló kapcsolatot alakított ki az építőipari szakképzést folytató intézményünk. A klasztertagok már látják ezt a problémát. A közeljövőben életbe lépő új képzési rendszer szerint kikerülünk a köznevelés alól és szakképzőként az összoktatás harmadik ága leszünk. Ebben a státuszban talán majd tudatosabban tudunk együttműködni egy másfajta szemlélet kialakításában. Ebben bízom.

– A tanulóképzéssel foglalkozó vállalkozások többsége szerint a mai fiatalok sokkal nehezebben kezelhetők, mint 10-20 évvel ezelőtt. Ma mit kell és mit érdemes megtanítani a leendő szakembereknek?

– Valóban, a ma fiataljai mások, ez pedig azt jelenti, hogy másként kell velük foglalkozni, ám nagyon nehéz ezt a más utat megtalálni. Véleményem szerint a legfontosabb az együttműködés, az egymásra figyelés, a folyamatos továbbképzés. Nagyon nehéz nekünk, az iskolának tudomásul vennie, hogy nem tőlünk tanulnak meg mindent és nem is mi számoltatjuk be őket a tudásukról. A mai magyar iskolarendszer sajnos nem követi elég gyorsan azt a fajta digitális változást, amiben az információt másképp érhetik el a fiatalok. Egy kőművesnek nem kell tudnia olyan dolgokat, amelyeket 10-20 éve még igen, de kell ismernie a mai anyagokat, a minőségi munkavégzés elvárásait, a precizitást, az önismeretet, a biztonságos munkavégzés alapjait. Ezt a fajta szemléletet nem könnyű kialakítani a jelenlegi keretek között. Emellett jó lenne, ha a tanulók oktatásában részt vevő felkészült szakembereket értékükön meg tudnánk fizetni, mert ma olyan emberektől várunk el profizmust, akiknek a fizetése minimálbér szintjén van.

Amit meg kell tanítani a leendő szakmunkásoknak: a szakmai alapokat, ez az első. Aztán az együttműködést, az együtt dolgozást és gondolkodást, a kreativitást és az önképzést. Fontos, hogy egy olyan építőipari ágazati alapot adjunk, amit majd a cég tovább tud fejleszteni.

– Ön személy szerint miért kötelezte el magát a szakképzés mellett, mi ad még ma is sikerélményt ezen a területen?

– Építészmérnök vagyok, mérnök-tanár. Ha tervezek egy házat, az egy darab ház, ha 30 gyereket tanítok és ők sokszor 30 házat terveznek, ez sokkal nagyobb hatékonyságot jelent. Volt olyan tanulóm, aki szakkörre járt hozzám, ahol népi épületek felmérésével és dokumentálásával foglalkoztunk és ma egyházmegyei főépítészként falvakat ment meg. Én így tudom hatékonyan tanítani az építészetet, az építőművészetet és az építőipart, illetve fejleszteni, megőrizni az építészeti kultúrát.
Ehhez pedig a sikerélményt a diákok adják. Az osztálytalálkozókon öröm nézni, hogy mi lett belőlük.

Kis Tünde