Kehidai László írta a kamarai kiadású Angstertől Zsolnayig című kötetben: „Pécs városa fejlődésének, hírnevének meghatározó alakjai azok a polgárok voltak, akik tehetségükkel, tudásukkal és kitartásukkal önzetlenül nem csupán saját felemelkedésüket, hanem környezetük jobbítását is céljuknak tekintették. Munkájuk gyümölcse az a kétezer éve fennálló város, melyet töretlen hittel és elszántsággal építettek, melyhez hűek maradtak, legyenek kézművesek, professzorok, iparosok, politikusok vagy egyszerű városlakó polgárok.” Mi lehet ma a célunk? Párhuzamosan a globális gazdaság exponenciálisan gyorsuló kiterjedésével, a tudatos települések ráébredtek, hogy egymással is egyre erősödő versenyt folytatnak. Versenyt folytatnak, hogy attraktív, a nemzetközi piacon is látható turisztikai központok, gazdasági centrumok legyenek, munkaerőt és fiatalokat vonzó városként értékelje őket a „piac”. Mindannyiunknak van felelőssége, ha és amennyiben úgy gondolunk a városra és a térségre, mint egy számunkra valamiért jelentős identitás alapra. Mindannyian hatással bírunk. Bár egyre kevesebben akarnak és tudnak figyelni, érezni még éreznek. Ha a polgárok megérzik, hogy valóban akarnak az intézmények és a mérvadó cégek vezetői, akkor előbb mögénk, majd mellénk, kis idő múlva elénk állnak. Támogatnak céljainkban, majd az első sorban viszik a kardot. Minderről, a város és a térség arculatáról, a hívószóról, az identitásról és a tudatos és tervezett Pécs brandingről beszélgetünk ma a HR Festen, a Kodály központban.
